Nem angol nyelvű tagek

Kérdés

Válasz

HTML-ben és XHTML-ben minden tag előre definiált (angolul), és így is kell maradnia, ha azt akarjuk, hogy a böngésző egyértelműen felismerje azokat.

XML-ben saját tag neveket definiálhatunk. Ezt bármilyen unikód által támogatott nyelven és írásjelet használva megtehetjük. (Pontosabban, az XML 1.0 -as az Unicode Standard 2.0-as verziójából támogat bizonyos kiválasztott karaktereket. Az XML 1.1 -es pedig majdnem minden olyan karaktert támogat, ami az Unicode Standard 3.0-as és az utáni verziójában megtalálható.)

Bár minden XML feldolgozónak támogatnia kell az unikód kódolást, néhány dologra oda kell figyelnünk. Például nehéz kínai, arab vagy hindi tag készlettel dolgozni, ha valaki nem beszéli a nyelvet, vagy ha nem rendelkezik a megfelelő betűtípusokkal, esetleg a rendszere nem tudja a betűtípusokat értelmezni. Az angol tag neveknek nagy előnye van a DTD-knél (Dokumentum Típus Definíció), amiket többnyelvű csoportok használnak, hiszen több, különböző országból származó felhasználónál fontos, hogy képesek legyenek egyszerűen megtekinteni és megérteni a használt tagek jelentését és használatát.

Másfelől a nem angol tag nevek hasznosak lehetnek az oktatási anyagoknál; például a japán XML bevezetéseknél ez gyakori.

Mellesleg

Meg kell jegyeznünk azt is, hogy mivel az NCR-ek (numerikus karakter referencia) a tag neveknél nem megengedettek, a nem ASCII tag nevek használata megkívánja tőlünk, hogy olyan karakterkódolást használjunk, ami támogatja a szükséges karaktereket. Általában a legjobb megoldás az unikód kódolás használata, mint amilyen például az UTF-8.

Ha XML 1.1-et használunk, akkor szinte minden karakter megengedett, de nem minden karakter használata ésszerű. Az XML 1.1-es specifikációjának B függeléke tartalmazza a használatra ajánlott karaktereket.

Az alábbiakban további információt találunk arra vonatkozóan, hogy mely karaktereket lehet használni XML tag-eknél.