A Nyelv a Weben

A tartalomszerkesztőknek szükséges tudniuk hogy hogyan deklarálják egy dokumentum vagy egy szövegrész nyelvét az általuk használt Webes technológiában. A legtöbb XML alapú formátum, mint az XHTML, SVG, SSML, stb. az XML szabvány által meghatározott 'xml:lang' tulajdonságot használja, de vannak más jelzők is, mint például a 'lang' tulajdonság a HTML-ben.

A tartalomszerkesztőknek meg kellene fontolniuk hogy különbséget tesznek-e egy dokumentum deklarálása vagy egy szövegrész nyelvének deklarálása között. Némileg más megközelítést kell alkalmazni ezekhez az (X)HTML-ben például. Emellett óvakódnunk kell a nyelvi deklarációk és a karakterkódolás deklarálásnak összekeverésétől is.

A webmestereknek és tartalomszerkesztőknek tudniuk kell, hogy hogyan deklarálják szabályosan a nyelveket. A W3C specifikációkhoz a jelenlegi szabvány a BCP 47-ben kifejtett szabályokat használja. Ez olyan korábbi specifikációkat helyettesít, mint az RFC 3066, RFC 1766, stb. Ezek a specifikációk a nyelvi és országos ISO szabványokban találhatóak meg. Azonban inkább az IANA Language Subtag Registry használata a javasolt a megfelelő nyelvi tag-ek megtalálásához.

A webmesterek vagy a szerver beállításokkal foglalkozó emberek beállíthatják a szervert úgy, hogy az a nyelvvel kapcsolatos HTTP információkat küldjön a kért fájlokkal. Ez általában a tartalomegyeztetés részeként történik meg, ahol a szerver a felhasználó böngészőjének beállítása szerint, egy dokumentum számos alternatív változata közül a legmegfelelőbbet küldi el.

Amikor egy HTTP kérés érkezik egy szerverhez, a kérést indító felhasználó böngészője általában a nyelvi beállításokról is információt küld. A szerver ezt az információt felhasználhatja hogy az ennek megfelelő nyelvű dokumentum változatát küldje vissza, ha létezik.

A végfelhasználóknak nem árt tudniuk, hogy hogyan állítsák be megfelelően a nyelvi tulajdonságokat.

A webmestereknek ismerniük kell, hogy hogyan állítsák be a szervert hogy az kezelje a nyelv alapú kommunikációt.

A webdesignereknek és fejlesztőknek, akik többnyelvű oldalakkal foglalkoznak, nem árt megfontolni hogy a látogatókat hogyan vezessék a megfelelő információhoz.

Néhány böngészőn stílusválasztót lehet használni, ami megmondja a CSS-nek hogy melyik külalakot alkalmazza az aktuális szöveg nyelve alapján. Például egy angol dokumentumban meghatározhatjuk egy beágyazott thai szöveg betűtípusát és megfelelő sormagasságát úgy, hogy a tartalom egyszerűen csak meg van címkézve, mint thai.

A CSS-ben a fejlesztők a content tulajdonsággal használhatják ezeket a stílusválasztókat, hogy automatikusan jelezzék egy link nyelvét.

A séma vagy specifikáció fejlesztőknek megfontolandó, hogy a formátum amit fejlesztenek tartalmaz-e jelölést, amivel a szerzők beállíthatják a dokumentum fő nyelvét és bármilyen nyelvi módosítást a dokumentumon belül.

A séma vagy specifikáció fejlesztőknek emellett azzal is tisztában kell lenniük, hogy mikor megfelelő az xml:lang használata az XML alapú formátumoknál és mikor kell más elemet létrehozni a nyelvi információ pontosításához.